Mondhatni jó dolog. Emlékszem, amikor bejelentettem, hogy töröltem magam, akkor volt aki kezet fogott, és gratulált, hogy én is beléptem ezen emberek csoportjába. Az elején okozott ez egypár félreértést, mert a rendszer nem tesz különbséget kapcsolat kitörlése és profil között. Tehát volt aki azt hitte, hogy csak őt töröltem a kontaktjaim közül, de egy kis magyarázás után már csak mosolyogtak rajta.

Akik fontosak, azokkal úgysem az iwiwen tartom a kapcsolatot, hanem egyéb más alternatíva létezik a világon. Viszont a facebook számomra a legjobb – teszem azt, hogy egy olyan emberke jelöl be ott, akit ismerek, de annyira mégsem akarok megosztani vele mindent, ami a profilomon van, akkor beállíthatom, hogy milyen adatokat lásson és mit ne. Ez nem csak a képekre és albumokra vonatkozik, hanem minden másra is. Ez tökéletes a régnemlátott osztálytársak számára :)

Nem tartom magam olyannak, hogy az életemet megosszam egy online közösség számára vagy épp dicsekvésképp betegyem több hónapig az állapotomat más országba, mert pl. egy hetet eltöltöttem nyaralásképp. Ezen a blogon sem osztom meg a magánéletemet, miért tennék kivételt?
Egy tanács mindenkinek (főleg bloggereknek): ne írjatok magán dolgokat, ezek nem tartoznak mindenkire.

Alapjáratban a mostani társadalomban a legfontosabb, hogy bizonyítsd a nemedet. Az, hogy férfi vagy, és minden normális benned és a legeslegfontosabb, hogy a NŐKHÖZ vonzódsz. Nos, ilyen egy kamasz srác gondolkodása, a bizonyítás.
- A leginkább észrevehető, hogy pl. házibuli alkalmával jön elő – az amúgy nem foci kedvelő – emberkéből az, hogy focit kell nézni (nagy fiúcsapat). – megj.: nem mintha a melegek nem szeretnék a focit
- Ha társaságban vagy, és egy lányt, akit valaki észrevesz és elhangzik a “jaj de jó csaj” vagy hasonló alternatív szöveg, akkor azt bizony mindenkinek meg kell bámulnia és mondani, hogy tényleg az
- A kiállított promóciós autókat társaságban mindig meg kell nézni

ezt és ehhez hasonlókat kényszerít bele a társadalom a férfiakba. Elgondolkodtató, hogy ezekkel akarja valaki a “nemvagyokmeleg” létét bizonyítani.

Azt hallom, amit senki,
Azt látom, amit senki,
Arra járok, ahol senki,
Csak vakon, némán és halkan… botorkálok a világban.

 

Szüntelen! Kutatom, keresem…
De nem lelem helyem.
Bárhol, bárhol ahol járok,
Csak erőszakot, s kirakatvilágot látok.

 

A múltat hozni, kérni nem merem,
A jövőt még nem ismerem…
Hát építem jelenem;
Nem ismerem végzetem.

 

Elfognak s hűvös, sötét szobába zárnak,
De én világítok, halkan s nesztelen.
Felszínre török csendesen, s kivirágzok hirtelen.
Ha! Majd egyszer érdemes…

Ezt vegye magára az, aki úgy érzi :) Amúgy a vers az Újságvári 2008. 15. számában (március) jelent meg.

Valahogy megcsappant a blogszférában az élet, és ez most engem is érint. Suli, egyéb elfoglaltságok? Lehet, hogy közrejátszanak, de a végeredmény a lényeg. Az utóbbi időkben nem nagyon volt miről írnom, a zenés témát azt meg akartam ejteni.. de akkor is!
Rájöttem, hogy így 21 éves fejjel sokmindent másképp látok, másképpen tennék. Teszem azt szakválasztás, emberekkel való kapcsolat stb. A mostani életet élvezem – megjegyzem, épp e sorok írása közben egy csiga mászik a jobboldalamon. Olyan fél cm átmérőjű. Nem vettem csigát, kaptam egy növénnyel együtt, vagyis inkább ahogyan gondolom egy potyautas a sok közül. Ez a szabadság, a tényleges szabadság, amit ő él át. Bárhova mehet bármikor és bármit megtehet :) (sn)

Ma ráakadtam egy régebbi kedvenc zenealbumomra, azt hiszem ez most jó kis futó album lesz… mármint futás mellett hallgatni. Az album hallgatása közben rájöttem, hogy milyen jó is lenne, ha bele tudnék látni az emberek fejébe.. még ha csak limitált ideig is.

Elég furcsa a magyar nyelv, nálunk van magázódás, kicsit idegenít is. Én így érzem. Amúgy elég furcsa a mostani világ. Hivatalokban magázódunk, iskolában magázódunk (már aki, ugye? :)). Én ezt egy kemény távolságtartásnak tartom, valahogy nem is esik a számra.
Érdekes, néha nem tudom eldönteni, hogy egy kicsit idősebbnek hogyan köszönjek, ekkor magázódok, de általában visszategez, és így már könnyen el lehet dönteni. Azt mondják, hogy a magyar nyelv sajátossága a magázódás, de szerintem kellemetlen. Szerintetek?

Más: lentebb írtam az egy és kétforintos akciómat. A visszajelzések alapján jó ötletnek tartjátok az adományozást. Kigondoltam egy helyet, ahol igazán fontos lenne a pénz, a héten fel is veszem velük a kapcsolatot. Erről majd még később írok

Sok időutazós filmet/sorozatot láttam, de most a héten – a válozatosság kedvéért a Heroes kapcsán – elgondolkodtam azon, hogy mi van akkor, ha valaki fontos történelmi eseményhez megy vissza és azt megváltoztatja valamilyen formában? A jelennek mindenképpen változnia kell, mert akár egy legenda is lehet valakinek az egyik életszakaszának motiválója. Megőrültem, hogy ilyenekről írok?:D