Az embereknek vannak elvárásaik, amelyek közé beletartozik az alap műveltség. Az alap műveltség az, amit már általános iskolában belénk sulykoltak. Viszont ez itt nem létezik.
Alapjából véve az itteni átlag-emberekre úgy kell gondolni, mintha a saját országuk határán kívülről semmiről sem hallottak. Így juthatott például a fülembe az, hogy pl. a németek és magyarok ciril betűket használnak. De hasonló kategóriába esik, hogy nem tudják megmondani, hogy Ausztria merre is található pontosan.

Volt egy kis internet-problémánk, ezért is volt ez a nagy kihagyás. Tudni illik, hogy nem a mi nevünkre használtuk az internetet, de amíg az új szerződést meg nem kötöttük, addig nem volt internet.

Ez kb olyan időszak volt, amíg Magyarország felől szinte teljesen el voltunk zárva – a telefonálás roaming díjas, nincs Skype, e-mailek és chat programok. A magyar hírekről szinte semmit nem hallottunk.

Mivel csak a helyi hírekről olvastunk, ezért nem hallottunk ilyenekről, hogy megszorítások, gazdasági válság. Az érdekes az, hogy itt az emberek úgy reagálnak erre – mert a Kelet-Európai turisták száma megcsappant – hogy jól behülyítették a Kelet-EU-i embereket a gazdasági válsággal.

A credit crunch-ot hogyan oldották meg? Az állam részéről: a 20%-os adókulcsot 15%-ra módosították (Magyarországon épp növelték, így most 25%), hogy a kereskedőknek több legyen a bevétele. Az üzletekben szokásosnál több akció lett – nem is olyan ritka az 50%-os kiárusítás. A Starbucks-nál, ha veszel egy kávét és elfogyott, azt ingyen újratöltik. Kettőt veszel, egyet fizetsz akciók. Érdemes ezen is elgondolkodni.

Ami érdekes, hogy az elmúlt napokban megjelent egy hír egy Glassgow-i magyarról, akinek a pénzét elvette a rendőrség, pár héttel ezelőtt az volt a téma, hogy átverik a magyarokat az Egyesült Királyságban… annyi sikersztori van itt, ezekről miért nem írnak?

Viszont mára ennyit. Voltam lengyel boltban, vettem őrölt pirospaprikát + a zöldségesnél tv-paprikát, a Lidl-ben pedig parasztkolbászt. A menü paprikáskrumpli lesz :)

Beköszöntött a tavasz. Most rendhagyó módon egy edinburghi parkból írom a bejegyzést. Tudni illik, hogy itt a napsütést a helyiek nagyon kedvelik – akármilyen hideg is van, ha süt a nap, mindenki lengén, ujjatlanba öltözik. Amit viszont, otthon elképzelhetetlennek tartok: ilyen 24 fokos kánikulában a srácok többsége félmeztelenül van a parkokban. Ráadásul a jó időt kihasználják az emberek és a parkba húzódnak, kifeküdnek és napoznak.

Kütyü-mániásoknak üzenem, hogy itt bizony az mp3 lejátszó az ipod shuffle-től indul, az újabb generáció kevés embert érdekel, majdnem mindenkinek régi shuffle van.
Már kapható az új iPhone – egyenlőre irreálisan magas áron…
viszont a Szilícium völgyhöz hasonlóan itt is majdnem mindenki iPhone-t vagyunk BlackBerry-t használ – még a kis iskolásak is.

Ami nagyon tetszik, hogy az otthon kapható ínyencségek nagyon olcsón megkaphatóak (pl Cadburry édességek) – és tévhit az, hogy “külföldön minden drága”, talán nem a turistákkal teletömött helyeken kell vásárolni.

Amúgy megjelent az új Dan Brown könyv is a tegnapi nap (The Last Symbol), de én most egy 69 fontos Addidas cipőt szúrtam ki (ami Glasgowban 99 font :P ).

Vannak olyan dolgok, amelyeket nem szokás egy írásbeli vizsgába, zárthelyibe beleírni, mégis ma volt ilyen. Szinte elképzelhetetlen az, hogy pont a mai zárthelyi dolgozatba az egyik feladat az volt, hogy soroljunk fel minimum 5 nyelvileg sértő kifejezést – gyk. káromkodás. Tehát a b*zd meg, k*rva anyád és hasonlókat kellett írni.

Nem annyira hihetetlen, ha megtudjátok, hogy ez a beszédtechnika tantárgy volt. Ennek a szerves, kihagyhatatlan részét képezi ez az anyagrész, annyira, hogy a tananyag alapján még a kötelező szakirodalomban is oktatját.

Ez az eredeti

Ez a magyar

És ez lett belőle

Tegnap reggel a rádiót hallgatva hallottam ezt: Kecskeméten egy bevásárlóközpont parkolójában mászkált egy öreg bácsika, mobiltelefonnal a kezébe és feljegyezte a rosszul parkolókat, majd a rendőrségnek szólt.

Az idősek nagy részéről megvan a véleményem – tisztelet a kivételnek. Oké, hogy az ilyen emberek a kommunizmusban nevelkedtek, de nem lehet ezzel takarózni folyamatosan, hogy kommunizmus így-úgy-amúgy. Az ilyen emberek szerintem az előző rendszerben önkéntes besúgók voltak. Aki látta A tanú című filmet, az biztosan emlékszik arra, hogy ott is a szomszéd feljelentette a másikat, mert disznót vágott.

Idősekkel kapcsolatban pedig megvan a véleményem. Nem kerülnek ki, ha pl állok a buszmegállóban, hanem puff, képesek belém jönni, ilyenkor természetesen egy bocsánat, elnézést, pardon és egyéb rokonértelmű szavakat nem hallok. Ez Magyarország 2009-ben, gratulálok.

Nem tudom, hogyan van képük a mobiltársaságoknak visszaélni az adatokkal. Van egy számom a pannonnál (még), amire az előbb érkezett egy telefonhívás egy nyugdíjbiztosítótól. Jó, sikerült szegény telefonos lányt leráznom, de azért az mégis pofátlanság, hogy a szerződéskötésekkor beikszelem, hogy NEM JÁRULOK HOZZÁ az adataim harmadik félnek való kiadására. Ennek ellenére kiadják. Legyen az titkos telefonszám, kiadják.

És ezt miért tehetik meg? Gondolkozzunk el azon, hogy ebben az országban 3 mobiltársaság van, amelyek ugyan olyan feltételekkel kínálják a szolgáltatásaikat, ugyan olyan áron – na jó, nem: Vodafone apróbetűknél az “árak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák – GYK: az ÁFA nincs benne az árba, azt hozzá kell matekozni. Ez az “olcsó” tarifáknál van így, a telefonokat normál áron adják (értsd. ÁFA-val).
Pannon: a legdrágább magyar mobilcég, legdrágábbak a percdíjak és a telefonok is. A vicces, hogy az előfizetőknek szánt kedvezmények olyan szinten vannak, hogy alig éri meg előfizetőnek lenni.
T-Mobile: velük elégedett vagyok, egy két apróságot leszámítva korrektek voltak eddig velem.

Szóval, miért is ne adná ki sutyiban a mobiltársaság az adatokat, amely neki plusz bevételt hoz? A legtöbben rá se jönnek, hogy ők adták ki a számodat aztán hirtelen megtalálnak a telefonos emberkék.

Az utóbbi pár nap, tanulás közti kikapcsolódásként leprogramoztam Mebaraknak a WordPress sablonját. A sablon már adott volt Photoshop fájlban, így a ps fájlt kellett webdesignra alakítani.

Nem mondom, volt vele egy két kacifántos dolog – pl. amikor azt hinné az ember, hogy elkészült, akkor jön rá, hogy 1024-es felbontáson el van csúszva, de ezeket gyorsan lehet korrigálni. Talán a legfontosabb ilyenkor, hogy a leggyakoribb böngészőkön le kell tesztelni az oldalt (Firefox, IE, Opera és talán a Safari). Én tesztként a WordPressemre rátettem a Theme Test Drive plugint, amivel adminként tesztelhetünk sablonokat, úgy, hogy külső ember nem vesz észre semmilyen változást az oldalon. Néha az IE meg tud tréfálni minket… főleg amikor valamilyen kódot nem ért meg helyesen, és 1 pixellel elcsúszik egy grafikai elem. Remélem javítják ezeket a 8-as verzióban.

Észrevettétek azt, hogy amíg a gázválság be nem jött, mindenhol a világválságról volt szó, viszont ahogy bejött ide a gázos probléma, hirtelen nagyon háttérbe szorult?

A világválságról az a véleményem, hogy minden rajtunk múlik, a bankokon. A termelő abból él, hogy a fogyasztó megveszi a megtermelt termékeinket. Mi azzal támogatjuk legjobban a magyar gazdaságot, ha a magyar termékeket vesszük – ezt hívják nemzettudatosságnak. Ez nem azt jelenti, hogy bemész a magyarboltba, – mert ilyen is van – hanem bemész pl. egy mézboltban és nem a TESCO-ból emeled le a polcról a legolcsóbb lengyel mézt. Így legalább közvetlenül a termelőtől vásárolhatsz és őt támogatod.
Azzal csak a termelőknek, a gazdaságnak ártunk, ha nem vásárolunk tőlük és Dagobert bácsi módjára gyűjtjük a pénzt, amíg annak az értéke a sok ember hasonló gyűjtése miatt olyan lesz, mint anno a pengőé (ugye, így már lehetne úszkálni a pénzben, mint Dagobert?).
Minden rajtunk múlik.

Életem talán legviccesebb filmelemzését még a nyáron olvastam… legalábbis filmelemzésnek szánta az író, kb annyi lett belőle, mint a port.hu filmadatlapja. A bolondok aranya, amerikai vígjáték, főszereplők.
Én nem filmelemzésként szánom ezeket, amiket néha írok, hanem csak egy kis élménybeszámolónak, hátha sikerül valakit meggyőzni, hogy érdemes megnézni a filmet, vagy sem.

Tegnap megnéztem kikapcsolódás céljából A gépész című filmet. Elsőként a csontsovány főszereplőn (Christian Bale) akadt meg a szemem (normális állapotban így néz ki). Csodálom az ilyet, amikor a szereplő képes egy film miatt ennyi kilótól megválni, hogy jobban át tudja adja adni a nézőknek a film érzését. A srác nem mondható mindennapinak, kurvához jár, csak a kávé miatt kijár a repülőtérre és egy gyárban dolgozik.

A bonyodalom egy balesettel kezdődik, amikor az egyik társa elveszti miatta a kezét, és megjelennek a rejtélyes cetli-üzenetek a hűtőajtón. Megismerkedik egy mégrejtélyesebb idegennel, akiről igazából fogalma sincsen, hogy kicsoda, majd szépen rájön, hogy az egész élete egy álom, eltemette a múltat, a tetteit és kiderül, hogy valójában ő kicsoda.

Lehet sokak számára nyomasztó a film, de ezen is gondolkodni kell, mert ész nélkül nem nagyon lehet rájönni az eseményekre – érdemes kétszer megnézni és utólag mosolyogni ezeken az apró utalásokon.