Ma nem fogok semmi normálisról írni – ezt bizonyítja a lányos kép. Valentin nap van.. van aki megünnepli, van aki nem. Lehet tippelni, én hogy teszek. Csütörtököt jellemző szám pedig ez. Várom a hétfőt! :) Ami meg kihagyhatatlan: 100. nap után vége van a forgatókönyvíró sztrájknak!

[youtube]http://youtube.com/watch?v=kScMQaFjBV0[/youtube]

Ma egész nap a Zagar Cannot Walk Fly Instead című albumját hallgattam, amiköznem mászkáltam a városban. Húgom ajánlotta az egyik számukat (Wings of Love), és úgy döntöttem a szám tetszése után belehallgatok az albumba. Kis előitéletem volt az együttessel kapcsolatban, hiszen ha visszaemlékszem, SZIN-en a “bebaszott tizenévesek” mondták, hogy jujj de jó, menjünk Zagarra. Ennyi elég volt akkor, már tudom, jó.. jobb mint a Neo. Van egy pár jó számuk, az egyik kedvencem tőlük a Three Seasons Fall. Ezt a számot játszották a CSI-ban, és ebben a számban az egyik kedvenc magyar színészem megszólal – bevallom, a hideg rázott ki tőle először :) – és azt mondja, hogy “… a zene, az nagyon jó…” És ez a színész nem más, mint Bodrogi Gyula. Ilyenkor fellkapom a fejem, és észhez térek, hogy ez az együttes magyar, és egy-kettő ilyen kis elbújtatott magyar szó ott bújik, ott vannak a számokban. Érdekes, megtévesztő, de tényleg nagyon jó.
Talán az ilyen együtteseket kellene jobban megbecsülni, mint pl. Fekete Pákót, aki magyarnak vallja magát, de inkább csak szánalmas amit csinál.