Mondhatni jó dolog. Emlékszem, amikor bejelentettem, hogy töröltem magam, akkor volt aki kezet fogott, és gratulált, hogy én is beléptem ezen emberek csoportjába. Az elején okozott ez egypár félreértést, mert a rendszer nem tesz különbséget kapcsolat kitörlése és profil között. Tehát volt aki azt hitte, hogy csak őt töröltem a kontaktjaim közül, de egy kis magyarázás után már csak mosolyogtak rajta.

Akik fontosak, azokkal úgysem az iwiwen tartom a kapcsolatot, hanem egyéb más alternatíva létezik a világon. Viszont a facebook számomra a legjobb – teszem azt, hogy egy olyan emberke jelöl be ott, akit ismerek, de annyira mégsem akarok megosztani vele mindent, ami a profilomon van, akkor beállíthatom, hogy milyen adatokat lásson és mit ne. Ez nem csak a képekre és albumokra vonatkozik, hanem minden másra is. Ez tökéletes a régnemlátott osztálytársak számára :)

Nem tartom magam olyannak, hogy az életemet megosszam egy online közösség számára vagy épp dicsekvésképp betegyem több hónapig az állapotomat más országba, mert pl. egy hetet eltöltöttem nyaralásképp. Ezen a blogon sem osztom meg a magánéletemet, miért tennék kivételt?
Egy tanács mindenkinek (főleg bloggereknek): ne írjatok magán dolgokat, ezek nem tartoznak mindenkire.